Versfélék

Ízelítő.

Tittiri

Suhanó, repülő tündér-szárny,
Szaladó könnycsepp, tarka virág.
Szikra mosoly, tipegő kicsi láb
Ölelő holnap, friss-szagú ágy.

Moccan a szíved, hangja ha szól,
Kacagó lepkét, fényt duruzsol.
Tőle a bánat szárnyaszegett,
Játszani hívja életemet.



Csillogni vágyom. égni, repülni.
Hajnali háztetőn, szivárványon ülni.
Vágyom kacagva a Tejútra lépni,
Vágyom meghalni, élni, remélni.



Árnyak


Már napok óta lesnek rám testetlen árnyak
Már napok óta kereslek, s nem talállak.
Próbálom rejteni mennyire félek és elhinni: egyre többet érek,
De ez is hiába. Minden kevés.
Várom, hogy jöjjön az ébredés.




Dimenziók

Láttál már viharba bújt tájat, ahogy a levendulán átsüt a nap?
És égből kihasadt spenót-fákat?
Nézem őket, ahogy a vonat halad.

Megbűvölve hallgatom egyre, hogy dobol a vihar az acéltetőn,
És látom, ahogy felrázza a tájat,
Miközben átront az ijedt mezőn.

Még néhány perc, és csend van újra. Tétova fénnyel süt ki a nap.
Ülök csendben és hallgatok egyre.
Hallgatom, ahogy a vonat szalad.



Szerelemkeresemhányódvavágyódvavédtelenszerelem
Csatázunktalálunkrészegenvédtelennemtelenkeresemszerelemszerelem



VáLSáG

Nagyon gáz, hogy a takaró alól mindig kilóg a lábam.
Igazán lehetne hosszabb ez a k.va takaró.



Hommage

A vaskapu csapódását hallom, Apa jön a régi kerten át.
Anya varr, egy öreg ruhát foltoz, Nagypapa meg bort visz, s dudorász.
Nagymama a kertben gyomlál éppen, mellette térdelek, mint egy rossz diák.
Nélkülük már konganak a falak, hiányuktól szürke lett a ház.

Dorgálásuk ma is egyre várom, annyi mindent megfogadnék már,
Behunyom a szemem, és már látom: varázsló lettem, és király,
S parancsomra velem vannak újra, s élnek mind a hűvös, vén szobák.
A vaskapu csapódását hallom, s eltűnnek a fényen kelve át.




Nélküled nem vagyok semmi sem.
Istenem, Istenem, Istenem.



Veronica Franco védőbeszéde

Bevallom: vétkeztem. Sokakat szerettem, s megadtam nékik azt, amiért asszonyaik szívéhez, s szemérméhez esedeztek hasztalan. Százszor, ezerszer is megszántam a vágyat, s benne a gyenge férfit, aki aranyat, s kincset délibábért oly bőven mért. Gyónom néktek, hogy cellámban sírva megtagadtam eddigi életem, s hamisnak mondtam mindent, mi voltam, s vagyok... de magamnak, s az Úrnak nem hazudhatok...
Tanúságot teszek hát előttetek állva, kiket sajnáltam, s kik nagy hangon bíráljátok ezért bűnös életem, hogy lelkemben nincs más érzés csak alázat, bocsánat, s szerelem... s hogy veletek mindennap vétkeztem, s vétkezem...
Sorsomat, mit nem magam választottam szabadon, vállalom, s ha halnom kell, hát legyen. Nem tagadom meg eddigi életem.

Veronica Franco, a költő és kurtizán emlékére. Élt Velencében, 1546-1591-ig.




Egyszerűen


Hiszek gáncs nélkül, alkotok félsz nélkül,
Bírálom szívből, kegyesen, ki ostorral támadt ellenem.
Elbűvölnek az angyalok, ámulok egyre, hogy vagyok, s Istennek műveként létezem.
Mindennel egy az életem.



Három Haiku- féleség

Haiku „Varga - módra”

Szerelmes vagyok.
Ólmos fáradtság rajtam,
Ha nem látom őt.

Liba

Tehetségtelen.
De öntudatos. Nagyon.
Kávét főzz inkább.

Komoly? Zene!

Szigorú rendszer.
Szív, erő, logisztikon.
Ne hagyd veszni még!









2010. Az oldal teljes tartalma Varga Ildikó szellemi tulajdonát képezi és teljes egészében szerzői jogvédelem alatt áll.