Magyar szövegeim és fordításaim német, izlandi és orosz nyelvből.
Ízelítő.
Alabieff csalogánya.
(Orosz népdal).
A magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
1. Csalogány, ó csalogány.
Dalban gazdag csalogány.
Hova sietsz most el, mondd?
Hol talál az esti hold?
2. Hallgattam sok éjszakán,
átkelve könnyek taván
szép dalod, csengett édesen.
S minden sóhajom elfeledem.
3. Mikor elhagyott szép kedvesem,
Vedd e gyűrűt: mondta nekem.
Ez óv majd, hogy el ne feledj, s
Így lesz e szív majd mindig tied.
Dem Grafen Brown gewidmet - Brown grófnak ajánlva.
Fordította: Varga Ildikó Rita Anna.
Lektorálta: Helesfai Ödön.
Op. 48. Nr. 1. Bitten - Könyörgés
Istenem, a Te jóságod az égig ér. Elárasztasz minket kegyelemmel, és sietsz támogatni bennünket. Uram! Te vagy a váram, a kősziklám, a szirtem! Fogadd könyörgésem, figyelj szavamra, mert Téged kívánlak imádni egyedül!
Nr. 2. Die Liebe des Nächsten - Szeresd felebarátodat!
Ha valaki azt mondja: Szeretem Istent, de gyűlöli testvéreit, az csúfot űz az Isteni igazságból, és teljesen lerombolja azt. Isten a szeretet, és az Ő akarata az, hogy felebarátomat úgy szeressem, mint magamat.
Nr. 3. Vom Tode - A halálról
Életem ideje lassan lejár, óráról-órára közelebb vagyok a sírhoz. De mi ez? Élnem kell tán még valamiért? Ó, Ember! Gondolj halálodra! Ne habozz, mert Ő az, akiért még maradnod kell!
Nr. 4. Die Ehre Gottes aus der Natur - A mennyek dicsőítik...
A mennyek dicsőítik az örök tisztességet, és hangjuk zúgja tova a nevet. Őt magasztalja a földkerekség, Őt dicsérik a tengerek, Halld hát, ó, ember, az Isteni szót! Ki hordozza az égbolt csillagait? És ki az, aki kivezeti a napot a felhők mögül? Előbukkan, és ránk mosolyog a távolból, és mint egy hős járja be az útját.
Nr. 5. Gottes Macht und Vorsehnung - Az Isteni hatalom és Isten tervei
Isten az én dalom! Ő az erő Istene! Magasztos az Ő neve, és hatalmas az Ő műve! És az egek az Ő birodalma.
Nr. 6. Busslied - Dal a vezeklésről
Sokszor vétkeztem ellened. Látod az okot, amiért átkozódom, de látod fájdalmam okát is! Nem maradnak előtted rejtve sóhajaim, szenvedésem, és látod könnyeimet is! Ó, Istenem! Meddig kínlódjak még? Még meddig tartod magad távol tőlem? Uram, ne ítélj meg vétkeimért, ne bűneim alapján dönts felettem!Kereslek, kutatlak Téged, hagyd meglátnom képmásod, Te megértő, jóságos és türelmes Isten! Korán akartál megáldani kegyelmeddel Istenem, Te: a kegyelem Atyja! Tölts el ujjongással, hogy vágyjam neved, mert Te vagy az Isten, aki örömöt szerez! És taníts meg engem arra, hogy szent igazságodnak megfeleljek, tetszésed szerint. Uram! Védelmezőm! Siess! Állj mellettem! Vezess az igaz útra! Ő meghallja kiáltásomat, az Úr meghallja könyörgésem, és a lelkébe fogad!
Three hymnus - Három himnusz
Izlandi nyelvből fordította: Varga Ildikó Rita Anna.
I.
Légy ó, Atyám, az én kedves Atyám, és vezesd, vigyázd lépteim Jézus nevében.
Óvj meg engem ó, Uram, a bűntől és félelemtől a kegyes Jézus nevében.
II.
Ahogy a harmatos réten ébrednek a virágok, ahogyan nyílnak a napfényben, és ahogyan az árnyékos órákat átalusszák, ahogy elenyésznek, és száműzötté válik életük. Egek!
Milyen mély a fájdalmuk! Formájuk és színeik elsorvadnak úgy, ahogyan elenyészik egy emberélet is!
III.
Ébredjetek érzékeim és örvendjetek!
Ébredj én lelkem, és emeld fel hangomat!
Engedd, hogy tudatom és szívem csodás akkordba olvadva dicsősítse a mi Urunk nagyságát!
Chamisso verseit magyarra fordította: Varga Ildikó Rita Anna.
Lektorálta: Helesfai Ödön.
1. Seit ich ihn gesehen - Amióta megláttam
Amióta megláttam, szinte vak vagyok! Bárhová is nézek, Őt látom egyedül. Mintha ébren álmodnék, úgy dereng fel arca előttem. Mintha a legmélyebb sötétségből rajzolódna ki egyre fényesebben az arcképe. Nélküle fénytelen és színtelen minden köröttem. Nem vágyom már együttjátszani Testvérkéimmel. Szívesebben sírdogálnék egyedül, elvonultan. Amióta megláttam, szinte vak vagyok.
2. Er, der Herrlichste von allen - Ő a legtökéletesebb
Ő a legtökéletesebb mind közt! Milyen gyengéd, milyen jó! Kegyes ajkak, tiszta tekintet, fényes elme, szilárd bátorság. Milyen gyengéd, milyen jó! Úgy, mint a nagy - kék mélységben világítanak a csillagok, úgy ragyog Ő is az én egemen tisztán és fényesen, távol és mégis közel. Járj, csak járj utadon, kövesd jelzőcsillagod, kövesd csak alázattal, boldogan, mégis szomorúan. Meg se halld csendes könyörgésem. Nincs fontosabb a boldogságodnál! Akár meg se lásd alázatos szolgád Te: tökéletesség csillaga! Csak a legméltóbb mind közt részesülhet a kegyben, hogy őt választod, s én ezerszer áldom e nagyságot! Kacagva sírok és végtelenül boldog leszek akkor, de bármikor össze is törhet szívem. Akkor törj össze szívem egészen! Ő a legtökéletesebb, stb. ua., mint az elején.
3. Ich kann's nicht fassen, nicht glauben... - Hogy így van, nem tudom hinni...
Hogy így van, nem tudom hinni! Egy álom igézett meg engem! Hogy lehet, hogy engem, a senkit választott mind közül, emelt karjaiba és tett boldoggá? Úgy rémlik, mintha egyszer azt mondta volna: „örökké a tied vagyok”, olyan mintha álmodnék, hiszen ez nem lehet való! Ó, hagyjatok belepusztulni ebbe az álomba, hadd ringjak karjaiban, hadd ragadjon el a boldog halál a végtelen öröm könnyei közt! Hogy így van, nem tudom hinni! Egy álom igézett meg engem!
4. Du Ring an meinem Finger - Te gyűrű az ujjamon
Te gyűrű az ujjamon, én kis arany gyűrűm! Áhítattal szorítalak ajkaimhoz, szorítalak szívemhez. Erről álmodoztam, s ím a gyermekkor békés-szép álmában találom magam, elveszve mégis egy ismeretlen térben. Te gyűrű az ujjamon, Te nyitottad fel szemeimet és irányítottad figyelmemet az élet végtelen - mély értékére. Szolgálni akarom Őt, vele élni, hozzá tartozni egészen, magamat adni neki és magasztosulni, megdicsőülni az Ő fényében. Te gyűrű az ujjamon, én kis arany gyűrűm! Áhítattal szorítalak ajkaimhoz, szorítalak szívemhez.
5. Helft mir ihr Schwestern - Segítsetek Testvérkéim!
Segítsetek Testvérkéim, ékesítsetek fel, szolgálja munkátok ezt a boldog mai napot! Készítsetek szorgosan homlokomra a még virágzó mirtuszokból koszorút! Amikor kielégülten, boldog szívvel kedvesem karjaiban feküdtem, még akkor is vágyat ébresztett bennem, türelmetlenül sóvárogva a mai nap után. Segítsetek Testvérkéim, segítsetek elűzni az oktalan aggodalmat, hogy tiszta tekintettel fogadjam Őt: a boldogság forrását. Te vagy az, szerelmem, aki ragyogó jelenésként a napot adod nekem? Hagyd, hogy áhítattal és alázattal hajoljak meg az én Uram előtt! Szórjatok Testvérkéim, szórjatok virágokat lábai elé, áldozzatok neki bimbózó rózsákkal! De tőletek Húgocskáim nehéz szívvel búcsúzom, mégis boldogan válva el a lányok csapatától.
6. Süsser Freund - Édes Barátom!
Édes Barátom, csodálkozva nézel rám. El se tudod képzelni, hogy én így tudok sírni! Hagyd, hogy a nedves gyöngyszemek nem mindennapi dísze boldogan reszkessen pilláimon! Mennyire aggódik szívem, mégis reménnyel teli! Bár szavakba önthetném, amit mondani szeretnék! Gyere, tedd arcodat szívemre, hogy az füledbe súghassa minden boldogságát! Ismered egyáltalán a könnyeket, amelyeket hullatni tudok, s amelyeket nem lenne szabad látnod, Te kedves, szeretett férjem? Maradj szívemben, és érezd minden dobbanását, ami mind erősebben és erősebben szorít hozzám. Mind erősebben! Itt az ágyam mellett lesz majd a bölcső helye, ahol csendben rejtőzik minden álmom, s eljő a reggel, mikor az álom valóra válik, s a képmásod mosolyog majd rám. A képmásod.
7. An meinem Herzen, an meiner Brust - Szívemben, lelkemben
Szívemben, lelkemben, Te vagy a reménységem, az örömöm. A boldogság a szerelem, a szerelem a boldogság. Kimondtam hát, és nem vonom vissza! Korábban túlértékeltem magam, de most kimondhatatlanul boldog vagyok! Csak az, aki szoptat, aki szereti a gyereket, akinek a táplálékot adja, csak egy anya tudja igazán, mit jelent szeretni és szeretve lenni! Ó, hogy szánom a férfit, mert nem érezheti egy anya boldogságát! Te kedves, drága angyal Te! Ahogy rám pillantasz és nevetsz hozzá! Szívemben, lelkemben te vagy a reménységem, a boldogságom!
8. Nun, hast du mir den ersten Schmerz getan - Most először okoztál fájdalmat...
Most először okoztál fájdalmat nekem. Ez talált!
Te kemény, könyörtelen férfi! Alszod a holtak álmát!
Maga elé mered az elhagyott. A világ üres, üres!
Szerettem és éltem, de nem élek már!
Visszavonulok csendes magányomba. A fátyol lehull.
És itt vagy Te, és az elveszett boldogságom.
Te: Mindenem!
Richard Wagner: Wesendonck - Lieder
Wesendonck Mathilde verseit magyarra fordította: Varga Ildikó Rita Anna.
Lektorálta: Helesfai Ödön.
1. Der Engel - Az angyal
Gyakorta hallgattam angyalok meséit kisgyermekként, akik a menny titkos reményét földi napsütésre váltják, hogy ahol egy szív fájdalmában a világtól elrejtve senyved, ahol csendben kíván elvérezni és elmúlni könnyáradatban, ahol az egyesülés vágya feloldozásért könyörög, oda leszáll egy angyal, hogy mindezt az égig emelje. Igen. Hozzám is leszállt egy angyal és fénylő szárnyakon vitte el minden fájdalmam, s így lelkemet az ég felé.
2. Stehe still! - Nyughass!
Süvöltő, morajló időkerék Te: az örökkévalóság mérlege, a távoli mindenségben világító szférák, akik körülölelitek a földlabdát, örökké tartó teremtés állj meg egy pillanatra, elég már a létből, hagyj élni engem! Alkotó Erő! Tartsd magad az őseszméhez, amely örökkévaló!
Fojtsátok vissza a lélegzeteteket, nyugtassátok meg minden törekvésteket, hallgassatok végre egy másodpercig! A lüktető pulzus béklyóba köti a szívverést, vége az akaratnak, az örökkévalónak, mikor üdvözült - édes feledésben mindent gyönyört átélünk, a tekintet a tekintetbe mélyed és a lélek a lélekben egészen elmerül. Mikor az élet újra megtalálja önmagát és minden reménynek vége, és ámuló hallgatásban némul el az ajak, és semmilyen kívánság nem óhajtja megmutatni a bensőt, akkor ismeri fel az ember az örökkévalóság útját, és fejti meg a rejtvényedet: Szent Természet!
3. Im Treibhaus - Az üvegházban
Magasba ívelő lombkoronák, smaragdból készült baldachin. Gyerekek, Ti ott a távoli vidékekről mondjátok már meg nekem, miért panaszkodtok? Hallgatagon hajlítgatjátok az ágakat, jeleket rajzoltok a levegőbe, és a szenvedés néma tanúja édes illatot szórva emelkedik fel az égbe. Tárjátok hát szét karjaitokat ott, messzevágyódó kívánsággal, és kulcsoljátok át kezeitekkel ezt a semmi fűszálat ott, a puszta űrben! Jól tudom te szegény kis növény, egy a mi sorsunk. Bár sugárzó fényben és ragyogásban élünk, a mi otthonunk nem itt van! És úgy, ahogy a nap, mindennapi, üres ragyogásától válik meg boldogan, úgy hallgat, úgy merül a hallgatás sötétjébe az, aki valóban szenved. És csend lesz, és a halk motozás félelemmel tölti meg a sötét szobát. Nehéz cseppeket látok lebegni a levelek zöld szegélyén.
4. Schmerzen - Fájdalmak
Nap! Te: ki minden este vörösre sírod szemeidet amint a tó tükrében fürödve elér téged a korai halál, ám hamarosan régi pompádban ragyogsz. Dicsőség neked világ, mert reggel újra ébredsz, mint egy büszke, győztes lovag! Hogy panaszolhatnám el neked, hogy mily nehéz a szívemnek látni Téged, hisz a nap is elcsügged, mert mindennap le kell nyugodnia. A halál életet szül, és csak a szenvedés nyújt gyönyört. Ó, mily hálás vagyok, hogy ily fájdalmakat nyújtott nekem a természet!
5. Träume - Álmok
Mondd, milyen csodálatos álmok tartják fogva lelkem, hogy nem hullok alá, mint holmi levelek, amelyek a mindenségben semmit sem jelentenek? Álmok. Amelyek minden órában és percben szebben virágoznak égi csillagzataikkal, és áthatolnak lelkemen.
Álmok. Amelyek mint magasztos fénysugarak mélyednek el a szívben, hogy ott fessenek örök képet mindent feledve, mindent szem előtt tartva.
Álmok. Mint mikor a tavaszi napsugár a hó alól kibújó virágokat csókolja, hogy soha nem remélt boldogsággal köszöntse őket az új nap, hogy nőjenek, hogy virágozzanak, hogy álmodozva költsék el illatukat, és gyengéden indítsák meg kebledet, s végül a sírba vesszenek.