Magyar szövegeim musical-dalokhoz és jazz-standardekhez
ÍZELÍTŐ
Michel Legrand: A Piece of Sky — Egy szelet ég...
A Yentl c. film betétdala.
Magyar szöveg: Varga Ildikó Rita Anna.
Óh, mondd hát miért? (Hol?) Hol volt az megírva, hogy mivé válok majd? S hogy lesz erőm...
Úgy kezdődött, hogy rájöttem, hogy ablakomból nem látok mást csak az ég egy szeletét...
Kiléptem hát, s kinyílt a tér, és sosem hittem milyen messzi, milyen szép a lét...
Eljött a perc, (Papa, hallasz engem?)
Hogy merjek én, (Itt vagy mellettem?)
De tudtam jól, hogy bármely percben mélybe eshetek...
Átéltem én, (Papa, látsz most engem?)
Oly sok csodát, (Már megértesz engem?)
A dolgokat (titkokat), melyekről azt hitted, sosem érem meg talán,
Mondtad: biztosabb talaj a föld, és túl sok a hazug szó, mellyel legszentebb célodra törsz,
Nem számít hol vagyok, oly sok emlék köt hozzátok már,
de lesz még annyi más, miben hihetek s ami még vár...
Ó mondd hát hol? Hol van az egyetlen, ki csakis engem lát,
s megosztaná minden édes álmom szép valóságát?
Hogy éljek még, hogy lássak majd,
és észrevehessem, hogy oly kevés, mit értek én,
Sok új lépés, (Papa, van már hangom!)
És minden könyv, (Én döntöm el sorsom!)
És minden mérföld arra sarkall: menjek még tovább,
mert jó ha mást akarsz, repülj hát, bátran szállj,
Mindenség vár! Már nem elég csak egy szelet ég!
Papa, hallak téged,
Papa, látlak téged,
Papa, érzem végre,
Papa, lelkem, száll!
Papa, lelkem száll!
2013. 03. 17.
1. A. LL. WEBBER MUSICAL-JEIBŐL
A. Ll. Webber: All I Ask Of You... — Csak ennyit kérek én...
Christine és Raul kettőse Az Operaház Fantomja c. musical-ből.
Charles Hart és Richard Stilgoe angol szövegéből, saját fordítása alapján
a magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Raul: Szót se ejts az éjről, feledd a rémes félszt.
Nézz rám, nem bánthat semmi, lágy szó a szíved menti!
Napfény űzi könnyed, a szabad élet vár,
Itt látsz, melletted állok, megvédlek mindig, látod!
Christine: Mondd, hogy szeretsz, minden éber percben,
Szívem töltse be a ragyogás!
Mondd, hogy kellek mindig, most, s míg élek…
Ígérd meg, hogy nem csak szép remény!
Szeress, csak ennyit kérek én!
R.: Hadd legyek a támasz, hadd legyek a fény.
Hidd el, nem ér el senki, ne félj, nem bánthat semmi…
Chr.: Szabadságra vágyom, ne lássak éjszakát! És Te örökre itt légy,
hogy elrejts, és hogy megvédj.
R.: Hát mondd, hogy velem maradsz most, s míg élek,
hagyd, hogy elkullogjon a magány!
Mondd, hogy szükséged van rám, mondd, kérlek!
Bárhová is mész, követlek én!
Christine, csak ennyit kérek én!
Chr.: Mondd, hogy szeretsz mindig most, s míg élek,
mondd, a szót, s követlek bárhová!
Együtt: Add hát minden napod, éved, éjed.
Chr.: Mondd, hogy szeretsz! R.: Tudod, Te rég!
Együtt: Szeress, csak ennyit kérek én!
Együtt: Bárhová is mész, követlek én! Szeress, csak ennyit kérek én!
2013. 11. 07.
A. Ll. Webber: Learn to be lonely — Ennyi...
Dal Az Operaház Fantomja c. musical-ből.
Avagy A Színházi „Igás-lovagok” Himnusza.
A szöveget szabadon átírta: Varga Ildikó Rita Anna.
Ennyi és nincs tovább,
Mára már nincs tovább.
Hát váljunk csendben,
Őrizd meg a percek fényét.
Várnak rám életek,
Játszom a végzetet,
Kísért a sorsom,
Bánt, tudom, ha nem lesz többé.
Ez a fény bármit megér,
Még ha néha fáj is,
S ha sírnom kell,
A szívem énekel.
Hát élj bátran és szeress,
Így bármit megtehetsz,
Kísértsd a sorsod,
Eljött a vég, s itt van a kezdet már,
Eljött a vég, s holnap egy új nap…
Vár...
A. Ll. Webber: As If We Never Said Goodbye... — Mintha sosem mentem volna el...
Norma dala a Sunset Boulevard c. musical-ből.
Don Black és Christopher Hampton angol szövegéből, saját fordítása alapján
a magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Nem tudom, miért félek, egy ismert útra lépek...
A karton fák, a festett tó, az ének...
Újra kezdődhet az élet, de már nem sürgethet semmi,
mert egy percre várok...
A suttogás, a zsongás, a zsúfolt, őrült mozgás, a légkör vár, és vibrál már, mint mindig...
És az őrült reggel bája, és a csoda halk varázsa. Mért olyan, mintha sosem hagytam volna el...
Sok reggel telt el azzal, hogy ellenálljak neked, nem tudhatod, hogy vágytam lenni veled... A sok mesebeli kaland, és a mindig forgó színpad, együtt voltunk kezdők...
És kész vagyok a sminkkel, és égetnek a fények, és forog már a kamera, s az élet, és az őrült reggel bája, és a csoda halk varázsa, még olyan mintha sosem hagytam volna el...
Nem jó többé egyedül, elszállt már a múlt, várt a világ eleget, hazaérkezem,
és még nagyobbra török, és fényesebb lesz minden,
nézd, szállok már, mert kész a szívem, hidd el...
Mért a kezem reszketése? Hisz még sosem volt ily csodás, ilyen szép az élet...
A suttogás, a zsongás, a zsúfolt, őrült mozgás, oly sok beszéd, nem csak ma még, de mindig...
Mert lesz őrült reggel bája, mert lesz csoda halk varázsa, mert olyan, mintha sosem mentem volna el...
Mert minden olyan most, hogy nem válunk már el...
Álmunkból új világ kelt fel.
A. Ll. Webber: With One Look... - Egy pillantás...
Norma dala a Sunset Boulevard című musicalből.
Don Black és Christopher Hampton angol szövegéből, saját fordítása alapján
a magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Úgy nézek, szíved megremeg, pillantás, s nincs nehéz szerep...
Dalra keltem bús szíved, itt egy újabb arc, s mindent tudhatsz majd...
Lágy mosoly, s leszek rendes lány, máskor vamp, kit a vágy kíván.
Ajkam nyílik, lelkem szól. Bármit eljátszom jól...
Nincs arra szó, mit szemem eldalol, hogyha mérges lesz, regényt írhatsz meg...
Tudod, igaz, és fekete-fehér, mikor így nézek, hallod, mit érzek...
Egy pillantás, s bármely szó kevés, nézés kell, s lángra gyúl a kép.
Halkan zengő dallam szól, ha én könnyezem, a világ sír velem.
Új arc kell, s mindent megbocsát, s éljent zeng majd a nagyvilág.
Visszatérek végre én, mindhez, kik várnak még...
Csendes dallam száll tovább, itt egy újabb arc, s mindent értesz majd...
Pillantás, s megint ég a láng, s újra csillog a glóriám.
Mondják: Norma visszatért.
Most már maradok, többé nem adom fel,
Ott leszek majd, ahol lennem kell,
Pillantás, csak ez kell!
2013. 11. 08.
A. Ll. Webber: Memory - „Éjfél”...
Dal a Macskák c. musical-ből.
A magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Éjfél, semmi nesz, csöndes járdák... Mindent feledt a vén hold? Hisz csak mosolyog rám...
Lámpafényben az avart lábam állítja meg, míg a szél susogni kezd...
Emlék, magam vagyok a fényben, mosolyt ébreszt a régmúlt, csodaszép voltam még...
Már csak emlék, hogy tudtam milyen a boldogság... Éledj újjá régi kép...
Minden lámpa villog, ég, a végzet hívta jellel... Fényár tocsog, és egy ember morog, de gyorsan jő a reggel...
Fények, muszáj látnom a hajnalt, kell, hogy új élet várjon, soha ne adjam fel...
És ha eljő a zuhanás, lesz majd új remény, mert a holnap ébred már...
Égett végű füstös nap, és száraz reggeli illat... A lámpa holt, elmúlt egy újabb éjjel, de friss nap virrad végre...
Érezz! Olyan könnyű, hogy itt hagyj elmúlt napokkal engem, miknek emléke fáj...
Hozzám érve, megérted majd, hogy boldogság vár...
Nézd! Egy új nap virrad már...
2011. 02. 01.
2. BERNSTEIN - WEST SIDE STORY
MARIA.
LEONARD BERNSTEIN: WEST SIDE STORY.
Stephen Sondheim angol szövegéből, saját fordítása alapján
a magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Amely valaha szólt, a legszebb szó: Maria...
A föld minden szép szavánál szebb ez az egy szent szó: Maria ...
Maria, egy lányt láttam én, ő: Maria,
És hirtelen e név már más jelent, már új nekem.
Maria, megcsókoltam őt, ő: Maria,
S megtudtam hirtelen, mily szép lehet egy hang nekem!
Maria!
Zeng a szó és egy dallam ébred,
Súgjad, s imává válik az ének,
Maria,
Nem mondok mást többé: Maria!
Amely valaha szólt, a legszebb szót: Maria!
2010.
I FEEL PRETTY.
LEONARD BERNSTEIN: WEST SIDE STORY.
Stephen Sondheim angol szövegéből, saját fordítása alapján
A MAGYAR SZÖVEGET ÍRTA: Varga Ildikó Rita Anna.
MARIA:
Oly szép vagyok, ó, oly csinos,
olyan helyes, eszes és merész,
és csak szánok mindent lányt, aki ma más, mint én.
Sármos vagyok, bájos talány,
nagyon veszélyes, s erős e sárm!
És oly csodás, hogy még én sem hiszem el talán!
Nézd csak a tükörben e „bombanőt”!
Ki lehet e „misztikus” lény?
Ez a csinos arc, micsoda mosoly, gyönyörű ruha,
csupa csoda: én!
Érzem mesés ez a varázs, lelkem repülne, táncolna már,
mert imád az a helyes, isteni srác!
LÁNYOK:
Tán láttad már őt, ő Maria.
Nincs még nála őrültebb lány. És megérzed azonnal rajta:
hogy a kétszázhúsz sokkolta őt, úgy biz ám!
Azt hiszi: szeret, hogy spanyol „Mádám”!
Tiszta őrület! Bekattant talán?
A hőség a baj...
Vagy egy ritka kór...
Túl sokat evett...
Vagy bolha lehet?
Távozz tőlem el! Hívjuk Chinót!
Úgy megváltozott, régen jobb volt:
tiszta és szép, érett és finom,
jó házból való... Most egy borzalom!
LÁNYOK SZÓBAN:
Miss America! Szólj! Szólj
MARIA:
Oly szép vagyok, ó, oly csinos,
hogy a város kitüntet talán...
S díszpolgár lesz ez a rendkívüli, boldog lány!
LÁNYOK:
La, la, la... stb.
MARIA:
Szédült vagyok, arcom ragyog,
vérem pezseg, ez bizarr, de szép!
És oly csodás, Miss America megpukkadt rég!
LÁNYOK:
La, la, la... stb.
MARIA:
Nézd csak a tükörben e „bombanőt”!
LÁNYOK:
Hol látod őt?
MARIA:
Ki lehet e „misztikus” lény?
LÁNYOK:
Ki? Mi? Hol? „Mért”?
MARIA:
Ez a csinos arc, micsoda mosoly, gyönyörű ruha,
csupa csoda: én!
LÁNYOK:
„Mért”? (Háromszor.) Csupa csoda én! (Háromszor.)
| MARIA: | LÁNYOK: |
| Érzem mesés. | Érzem mesés. |
| MARIA: | LÁNYOK: |
| Ez a varázs. | Ez a varázs. |
MARIA:
Lelkem repülne, táncolna már,
LÁNYOK: Lelkem repülne, táncolna már,
MINDENKI: mert imád az a helyes, isteni srác!
2010.
AMERICA.
BERNSTEIN: WEST SIDE STORY.
Stephen Sondheim angol szövegéből, saját fordítása alapján
A MAGYAR SZÖVEGET ÍRTA: Varga Ildikó Rita Anna.
Anita, Rosalia, Lányok:
Rozália: Puerto Rico, gyönyörű sziget,
Lágy szellő, trópusi liget...
Ananászt mindenütt találsz, s érzed a pörkölt kávé szagát.
Anita: Puerto Rico, te ronda sziget,
Oly sok a trópusi beteg...
Gyakorta hurrikán rombol,
S felnő egy népesség a romból.
És a pénzed kevés, sír ott „bébi” elég, s száll a golyó feléd...
Jobb nékem, érzem Manhattan. Jöjj, álmodj te is most
velem!
REFR. 1.
Anita és a Lányok:
Szeretlek téged Amerika!
O.K. az élet. Amerika!
Megkaphatsz mindent. Amerika!
Persze nem ingyen! Amerika!
R.: Hiányzik városom San Juan.
A.: Akkor hát menj vissza kis butám!
R.: Virágok ezrei nyílnak.
A.: Emberek ezrei sírnak!
REFR. 2. – Osztott refrén, felső sor:
Anita és Lányok:
Millió autó: Amerika...
Krómozott acél: Amerika...
Csillogó küllők: Amerika...
Hatalmas „biznisz”: Amerika...
R.: Buick-kal szelem át San Juant.
A.: De csak ha találsz egy jó utat!
R.: Szívesen száll be a sok rokon.
A.: Ne hidd, hogy beférnek, kis húgom!
REFR. 2. – OSZTOTT REFRÉN.
Második sor. Többi Lány, kivéve Rozália:
Emigráns élet: Amerika...
Mosolygó álarc: Amerika...
Nem tudja senki, Amerika...
Puerto Rico is Amerika!
R.: Haza is viszek egy új TV-t!
A.: Minek, ha áramuk sincs elég?
R.: Mosógépet is kell kapjanak!
A.: Ruhájuk sincs, amit mossanak!
REFR. 3.
Partjaid szépek Amerika.
Komfortos élet: Amerika.
Fogantyús ajtók: Amerika.
Gyönyörű padlók: Amerika.
KÖZZENE.
R.: S ha újra hazámba térek...
A.: Fogd be a szádat már, kérlek!
R.: Köszönt a sok rokon hévvel!
A.: Csak akik nem jöttek még el!
BEFEJEZŐ ZENE.
2010-2013.
SOMEWHERE - Valahol.
BERNSTEIN: WEST SIDE STORY.
Stephen Sondheim angol szövegéből, saját fordítása alapján
A MAGYAR SZÖVEGET ÍRTA: Varga Ildikó Rita Anna.
Vár még ránk egy hely, ott távol vár egy hely...
Béke, nyugalom, tág határ, vár még ránk, ott vár...
Lesz még rá időnk, egyszer még lesz időnk,
együtt, egymással élni át új tudást, új csodát...
Egyszer. Hidd el!
Tudjuk majd, hogyan kell élni, bocsánat útjára lépni...
Egyszer...
Rég vár ránk egy hely. Egyszer majd lesz egy hely.
Túl vagyunk már az út felén, jöjj és elviszlek téged én...
Egyszer, máshol, talán...
2010-2013.
3. VÁLOGATÁS
Lori True: Ír Áldás.
May The Road... - Legyen út...
Magyar szöveg: Varga Ildikó Rita Anna.
Legyen út, melyen jársz majd, legyen szél, mely hozzám fúj...
Legyen napfény, ott belül, s arcod máris felvidul...
Hulljon rád lágy, langymeleg eső, és amíg nem látlak majd,
őriz téged, ő majd átölel, s messze száll a baj...
2012. 09. 17.
Alan Bergman, Marilyn Bergman - Marvin Hamlisch:
The Way We Were - Akik voltunk rég...
Az azonos című film betétdala.
A magyar szöveget írta: Varga Ildikó Rita Anna.
Emlék, árnyék szívem szegletén, csak egy vízzel festett ködkép,
Ezek voltunk rég...
Szétszórt képek, régvolt mosoly, elmúlt már...
Mosolyt adtunk csupán abból, amik voltunk rég...
Hogy volt még minden oly fájón egyszerű?
Vagy csalás, mert felülírtuk tán?
S ha lenne még kettőnknek új esély, mondd csak: hinnénk?
Tennénk?
Emlék. Lehet gyönyörű, de fáj... nagyon fáj, hogy újraéljük... inkább elfelejtjük már.
Nézd hát a képet, nevessünk, kérlek!
És emlékezzünk arra, amik voltunk rég.
Egyszer voltunk rég...
2000-2013.